Az egyik nagy biztosító cég megbízásából nemrég statisztika készült a magyar emberek vezetési stílusáról. És bár azért bőven van hova fejlődnünk, néhány dologra azért igazán büszkék lehetünk. Például arra, hogy jelentősen csökkent a közelmúltban a közúti balesetek száma. De lássuk a konkrét adatokat!
A magyarok 51%-a tartja magát higgadt, nyugodt, együttműködő sofőrnek (ami sajnos csak picivel több, mint a fele, és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a válaszok a megkérdezettek saját véleményét tükrözik).
A statisztika szerint a vezetési attitűd szempontjából nincs számottevő különbség a női és a férfi autóvezetők közt. Szembeötlő viszont, hogy életkor és lakóhely szempontjából jelentős különbségek mutatkoznak. A fővárosban élő, fiatalabb generáció saját bevallása szerint türelmetlenebbek és kevésbé előzékenyek, mint idősebb, vidéki társaik.
Érdemes kiemelnünk a statisztika eredményei közül, hogy szörnyen kevesen, mindössze a megkérdezettek 3%-a tartja be az optimális követési távolságot (ez városban, átlagos körülmények között 30-40 méter).
Közlekedéspszichológiai szempontból megállapíthatjuk, hogy minden ember a személyiségének, habitusának megfelelően vezet. Tehát, a lobbanékonyabb természetűek az utakon sem tanúsítanak több türelmet és empátiát, a temperamentumosabbak általában az átlagnál sportosabban is vezetnek, míg a nyugodtabb természetű emberek lassabbak, megfontoltabbak, körültekintőbbek.
És mi a helyzet a tanulóvezetőt jelölő T betűvel? Az vajon előzékenységet vált ki a többi, rutinosabb sofőrből, vagy pont az ellenkezőjét eredményezi? A kérdés jó, hiszen erről nem szól a statisztika, erre vonatkozó adataink nincsenek. Mindenki csak a saját tapasztalatait tudja megosztani. Az én véleményem az, hogy a T betű használata türelemre és óvatosságra sarkallja a forgalom többi résztvevőjét, így tehát nagyon is hasznos. Megfigyeltem, hogy az emberek jobban vigyáznak, jobban figyelnek arra a járműre, amin kint van a T jelzés. Kevésbé használják a dudát, nem vágnak be elé, nem sürgetik. Sokkal inkább tudomásul veszik, hogy ő még csak most tanulja azt, amiben nekem már –adott esetben több éves, több évtizedes- gyakorlatom van, és e szerint viselkednek. Neked milyen tapasztalataid vannak a T betűvel kapcsolatban? Oszd meg velünk kommentben!